2 perc olvasási idő
rohanás a köbön
Ha egyetlen hívószót kellene 2026-ra megfogalmaznom, az a siess lassan elve lenne. 2025 ugyanis olyan sebességgel robogott, mint egy kínai mágnesvasút. És ráadásul az időérzet is megváltozott, mert korábban 1 év 12 hónap volt, ma már olyan, mintha 15 vagy 20 lenne. Ez "köszönhető" főleg annak, hogy egyre több inger ér minket, ott a social media áradata, az idegrendszerünk viszont erre nem áll készen. Ő szeretné, ha egy tea mellett ülnénk, és csak néznénk a gyertyaláng fényét. Mi viszont nem tudjuk megadni neki, hiszen rohanunk, vár a munka, a gyerek, a kutya, az iskola, az óvoda, a tárgyalás, a meeting, a karácsonyi bevásárlás, és minden, ami nem mi magunk vagyunk.
Elvesztettük magunkat. Beleértve magamat is. Annyi kihelyezett célom volt, megfelelésem, megmentési kísérletem, hogy közben eltávolodtam saját magamtól. És ez nem egyedi jelenség. Gondolj csak bele, mikor adtál magadnak egy nyugodt estét, amikor csak ültél a forró kádban, és dúdolászva pihentél, és nem azon agyaltál, hogy vajon mi lesz a menü december 24-én, és mikor fogsz ablakot pucolni. Furcsa a világunk, válságok, háborúk, AI, állandó fenyegetettség érzés, és általánosan rossz közhangulat.
Viszont, választhatunk mást is. Hiszen a boldogság sokszor döntés kérdése, és a mentális állapotunk pedig elsősorban magunktól függ. Hiszen nem az állam, nem a település, nem a polgármester, nem a politikus, nem a párod, gyereked fogja megteremteni, hogy te hogyan reagálsz dolgokra, és hogyan éled meg a világ külső kihívásait. Ez rajtad múlik.
A változás exponenciális üteméről sokat beszéltem a podcastomban is, és azt gondolom valamilyen formában mindenki érzi, hogy olyan sebességgel alakulnak a dolgok, hogy annak egyre nehezebb megfelelni. Egyet tehetünk, hogy nem akarunk megfelelni. Az elmúlt hónapokban sikerült olyan környezetet kialakítani, ahol azok az emberek vesznek körül, akik tápláló kapcsolódást adnak, azokat a médiumokat olvas(gat)om, amelyek nem veszik el az életkedvem (inkább csak általános polgári kötelességemből tájékozódom a világ dolgairól), kiszakadtam a social media torz és hazug világából, egyre több időt szentelek a testmozgásnak, izgalmas, új táplálkozási szokásokkal több energiám van, és odafigyelek a pihentető alvásra is.
Emellett pedig alkotóként nem állok meg, újabb és újabb dolgokat hozok létre, amire az idei év is nagyon jó példa. Hamarosan elkészítem az évértékelő videómat, amiben összegzem ezt az évet, ahol magam számára is megfogalmazok tanulságokat, célokat a jövőre nézve. Ugyanis ez fizikailag és lelkileg egy nagyon nehéz évem volt, sok veszteség ért, mégis rengeteg öröm. És annak a felismerése, hogy visszataláltam magamhoz, és stabilabb alapokra helyeztem azt, aki vagyok.
És ennek a magabiztos kíváncsiságával csendesedem le december utolsó heteiben, és ennek bátorságával vágok neki 2026-nak. Köszönöm, hogy itt vagy, és olvasol. Hálás vagyok neked!